Zajszelídítő #2

“Vajon a világ hangzásképe egy meghatározhatatlan kompozíció, amire nem vagyunk hatással, vagy mi magunk vagyunk megalkotói és előadói, akik felelősek megformálásáért és szépségéért?” (Murray Schafer)

Szigetvári Andrea Zajszelídítő projektje a védett koncertszituációkban megjelenő zajokat helyezi középpontba. Ezek a zajok (légkondícionálók, lámpák, projektorok, közlekedési eszközök stb. hangjai) a modern technológia termékei, melynek célja egyébként az emberi életminőség javítása. Furcsa paradoxon, hogy a koncerthelyszínek elhelyezkedése, fűtése, hűtése, bevilágítása, pont a legérzékenyebb ponton – a zene befogadásában – okoz egyre erőteljesebb, néha szerethető, máskor kifejezetten zavaró torzulásokat.

A Zajszelídítő különböző koncerthelyszínek jellegzetes, zenén kívüli hangjait térképezi fel, és használja zenei alapanyagként. projektje három különböző helyszínen (Zeneakadémia; FUGA; BMC) három, egymástól eltérő akusztikai környezetet, három különböző módszerrel dolgoz fel a Zajszelidítő: egy térinstalláció, egy koncert-darab és egy részben interaktív előadás formájában.

ZAJSZELÍDÍTŐ #2

A FUGA jellegzetes, a Zajszelídítő szerint nagyon szerethető zajélménye az épület alatt elhaladó metrószerelvény sötét hangvonala. A 4-10 percenként megjelenő, 10-14 másodperc hosszúságú motívum szépen beleillik egyes művek halk szakaszaiba, szüneteibe. A hang most végre főszerephez jut, egyik alkotója, szólistája és inspirálója a preparált basszusgitárral és élő elektronikával kísért kompozíciónak.