Zajszelídítő #3

“Vajon a világ hangzásképe egy meghatározhatatlan kompozíció, amire nem vagyunk hatással, vagy mi magunk vagyunk megalkotói és előadói, akik felelősek megformálásáért és szépségéért?” (Murray Schafer)

Szigetvári Andrea Zajszelídítő projektje a védett koncertszituációkban megjelenő zajokat helyezi középpontba. Ezek a zajok (légkondícionálók, lámpák, projektorok, közlekedési eszközök stb. hangjai) a modern technológia termékei, melynek célja egyébként az emberi életminőség javítása. Furcsa paradoxon, hogy a koncerthelyszínek elhelyezkedése, fűtése, hűtése, bevilágítása, pont a legérzékenyebb ponton – a zene befogadásában – okoz egyre erőteljesebb, néha szerethető, máskor kifejezetten zavaró torzulásokat.

A Zajszelídítő különböző koncerthelyszínek jellegzetes, zenén kívüli hangjait térképezi fel, és használja zenei alapanyagként. projektje három különböző helyszínen (Zeneakadémia; FUGA; BMC) három, egymástól eltérő akusztikai környezetet, három különböző módszerrel dolgoz fel a Zajszelidítő: egy térinstalláció, egy koncert-darab és egy részben interaktív előadás formájában.

ZAJSZELÍDÍTŐ #3

A sokcsatornás koncert az elfedés jelenségét használja fel a térérzet irányítására. A halkabb távolabbi rétegek, a tér mélységei csak megfelelő akusztikai feltételek teljesülésekor fedezhetőek fel teljes szépségükben. Az irodai és elektronikus hangok keveredését jelen időben vezérelve szelídülnek a zajosnak hitt hangzások térképző zenei minőségekké.

A koncertet néhol megszakító, néhol azzal párhuzamosan futó előadás a belső terekben egyre erőteljesebben jelen lévő – hol melléktermékként keletkező, hol akaratlagosan generált – „akusztikai parfüm” tulajdonságairól értekezik. Ismerjük-e, milyen hatással van hallásunkra az akusztikai légfrissítés: illatos és üdítő avagy büdös és fojtó, esetleg mindkettő?