ÁRNYÉKHANGOK

A budapesti THReNSeMBle és a berlini KNM közös koncertje két klarinétra és két, egymáshoz képest negyedhanggal elhangolt zongorára. Válogatás Georg Friedrich Haas, Charles Ives, Michael Jarrell, Mauricio Kagel, Kurtág György, Helmut Lachenmann, Bruno Mantovani és Ivan Wyschnegradsky műveiből.

A fesztivál záródarabja Kurtág György Életút című műve, melyben két basset-kürt és két, egymáshoz képest negyedhanggal elhangolt zongora szerepel. Ehhez a darabhoz kapcsolódik finom szálakkal az este során elhangzó többi, egy vagy két klarinétra illetve negyedhangos zongorára íródott mű is.

Az ember számára hallható hangok végtelen kontinuumát különféle korok és kultúrák zenei rendszerei sokféleképpen osztják kisebb egy- ségekre. Ennek egy példája a nyugati kultúrában kialakult, az oktávokat egyenlő lebegésű 12 félhangra osztó hangolás, melyet kisebb nagyobb eltérésekkel például a zongora húrjai is használnak. Ennek a 12 hangnak a további felezésére épült az az elmélet, mely egymástól függetlenül az 1800-as évek első felében, Németországban és Szíriában is megjelent. Ez utóbbi írás a mai arab hangrendszer alapjait fekteti le. Zeneszerzők a múlt század elejétől kezdve többen is akadtak, akik a 24 részre osztott oktávot vették darabjaik alapjául. Ezek közül gyűjtöttünk össze olyanokat melyek két hagyományos azonban egymástól egy negyedhangnyi távolságra hangolt zongorára születtek, így biztosítva hozzáférést a hagyományos zongora hangjai között lévőkhöz. Az esten szereplő klarinétszólók és duók a hangszer új irodalmának fontos darabjai, mint például az árnyjátékot is használó Kagel-kompozíció, vagy a hangszeres technika és zenei esztétika szempontjából mérföldkőnek számító Lachenmann mű, a Dal Niente.