Mi és Ők

Mi ugyanazt halljuk, mint ők? Ők tudhatják azt, amit mi? Mi egy nyelvet beszélünk? És ők ugyanazt? 

Vagy az örökbecsű történet:

 – Megmondaná kérem, hogy hol találom az utca másik oldalát? 

– Hát ott! 

– De hát ott azt mondták, hogy ez az…

 

Az, hogy kik vagyunk, hogy látjuk-halljuk magunkat, vagy miként szeretnénk, hogy lássanak-halljanak minket, sokszor erősen függ attól, hogy mit gondolunk arról, hogy mások mit gondolnak rólunk. A gondolatok és érzések perspektivikus körforgása tehát folytonosan módosul attól függően, hogy a tükröt mások vagy önmagunk felé fordítjuk.

 

A sorban kilencedik, 2022-es Átlátszó Hang Újzenei Fesztiválon a sokféle megközelítés a közös nevezőként szolgáló „Mi és Ők” mottójában egyesül. A Metrum Ensemble nyitókoncertjének programjában a brit, magyar, argentin, olasz és ecuadori zeneszerzők darabjainak látszólagos inkoherenciáját a német nyelvterületen eltöltött évek vagy évtizedek közös tapasztalata tartja össze. Az UMZE Kamaraegyüttes Pierre Boulezt köszöntő hangversenyén a francia komponista Gazdátlan kalapácsánák ma is eleven egzotikuma új tartalmat nyer Csapó Gyula művének spanyol és azték szövegekre írt művében, melyet a konkvisztádorok és az inkvizíció áldozatainak ajánlott – új megvilágításba helyezve a „Mi és Ők” kérdéskörét, csakúgy, mint Horváth Balázs, aki az egyetlen szólammá uniformizált zenei faktúrában keresi a szintézis és a közös nézőpont lehetőségét.

 

Lluïsa Espigolé – mint „zongora-hősnő” – saját személyiségének elektronikával és videóval való kiterjesztésével/meghosszabbításával teremti meg az azonos anyagi valóságra irányuló tekintet egyetlen prizma fényébe fókuszálódó, mégis sok apró nézőpontból szerveződő látásmódját: az ő esetében a megszólaltatott művek tehát a klasszikus értelemben vett zeneszerző-előadó kettősségen túl az előadó egyéniségének további dekonstrukciós lehetőségeivel is gazdagodnak. 

 

„Inside of a tone” (Egy hang belsejében) – Phil Niblock, Nikolaus Gerszewski és Bolcsó Bálint darabjai a Giusto Kamarazenekar előadásában a hangok belső, kimeríthetetlen mikro- vagy nanovilágába engednek bepillantást, mintegy Espigolé zongoraestjének analógiájaként: míg az ő esetében az előadó személyiségének végtelenségig való fragmentációját követhetjük, a mikrotonális vonószenekari esten a hangok mikroszkopikus feltérképezése zajlik a szemünk előtt – ne feledjük hogy Niblock Kína ’88 című fimjét is megtekinthetjük a koncerten, a „Mi és Ők” kérdéskörének újabb (át)értelmezéseként.

A vírus literális és illiterális értelemben is tovább terjed a Modern Art Orchestra és a három szerző – Eötvös Péter, ifj. Kurtág György és Vajda Gergely – közvetítésével. Felvetődhet a kérdés, hogy miként válik még érzékenyebbé a kontextus, ha a két személyes névmás helyébe az egészségeseket és a betegeket képzeljük…

 

Jean-Philippe Gross, Bali János és a Kamon Kardamom közös fellépésén az elektroakusztikus zene hőskorának sokáig szinte kibékíthetetlennek tűnő német és francia iránya – mint az elektronikus zene homousionja és homoiusionja –, azaz a rögzített vagy a generált hangok ellentétének izgalmas szintézisben való feloldása valósul meg.

 

Beérkezett, vagy már kortárs klasszikusnak nevezhető zeneszerzők művei fiatal előadók előadásában, a Texthibition elnevzésű kiállítás finisszázsán. Nagyszerű, tehetséges magyar hangszeres művészek tehetséges és nagyszerű tanítványai. Next Generation-zárókoncert már egyfajta hagyománynak tekinthető esemény az Átlátszó Hang kilenc éves történetében.

Utoljára, de nem utolsósorban meg kell emlékeznünk az 2021-es év halottairól. Alvin Lucier és Baksa-Soós János szelleme is megidéződik majd a koncertfolyamban: reméljük ők is hallanak és hallgatnak majd minket.

 

Dargay Marcell